Kedves Barátaim!

Engedjétek meg, hogy néhány gondolat erejéig kitérjek, az április 21-i, Hősök terére meghirdetett, RVMP (Rendszerváltó Mozgalom Párt) által szervezett demonstrációval, ahol a történelmi alkotmány jogfolytonosságát kívánják kikiáltani.

Már csak azért is érdemes a kérdéssel foglalkozni, mert eredetileg a devizahitelesek problémájával foglalkozó Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete ( gyakorlatilag az RVMP) az érdekvédelem területéről nagy ívű gondolattal, az alkotmányozás irányába mozdult.

Jómagam, az elmúlt 7 év során legalább háromszor voltam olyan kezdeményezésen, ahol a történelmi alkotmány jogfolytonosságát kívánták kikiáltani az aktuális vezetők, a legnagyobb ilyen megmozdulás 2006. november végén volt, amikor is országos szinten 30.000 ember volt közös akaraton. Csak az volt a baj, hogy a közfelkiáltáson túl, nem volt kellő erő a kikiáltott akarat érvényesítésre.

Mi is volt a háttere a változtatás igényének? Kicsit tekintsünk vissza az időben: A politikai jobb és bal oldal konfliktusokkal terhelt történelme a nemzet belső stabilitását megbontva, szembefordította a lakosság széles rétegeit. Ennek a tendenciának egyértelmű haszonélvezői a nemzetközi pénzpiacok voltak, akik az állam gazdaságának meggyengítésével előbb pénzügyi monopóliumra, később tényleges politikai és gazdasági hatalomra tettek szert. A szembefordítás taktikája a tudathasadás legalantasabb ösztöneit szabadította ránk, hétköznapi emberekre. Évtizedes háborúkat, gazdasági, erkölcsi lepusztulást, mára pedig egy élhetetlen államformát generált.

A pénzügyi háttérhatalom ideológiája végtelenül egyszerű, a négy liberális alapelven alapul. Célja egy olyan, belső határok nélküli térség, létrehozása amelyben biztosított a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőke korlátlan mozgása.

A globális pénzpiac ezeket a célokat az általa megszállt országok eladósításával, a nemzeti alkotmányok gyengítésével éri el, mivel a nemzetállamok belső értékrendje természetszerűleg ütközik a négy liberális alapelvvel.

Ebből is látszik az, hogy ma már nem a polgári filozófia elvonatkoztatott megosztó irányzatai között kell keressük a megoldásokat, hanem olyan egyszerű kérdésekben várunk állásfoglalást honfitársainktól, mint a hazához és szabadsághoz való viszony. Vissza kell térnünk tehát ahhoz a klasszikus felfogáshoz, amely szerint mindenfajta társadalmi fejlődés csak a „haza és szabadság” viszonyrendszerében értelmezhető.

A mai politikai rendszer értelmezéséhez jó tudni, hogy jogilag Magyarországon 1989-ben mindössze a sztálinista hatalomgyakorlási formát váltotta fel egy demokratikus berendezkedést formáló intézményrendszer. Az új politikai formáció képtelen volt megszabadulni erkölcsi értelemben a pártállamiság terhétől, ezért a rendszerváltás szó helyett a módszerváltás kifejezés a helytálló.

Ez a teljes megtisztulásra képtelen berendezkedés magában hordozta az elkerülhetetlen, rossz kompromisszumokat, amelyek miatt nem alakulhatott ki átfogó nemzeti konszenzus. A hatalom gyakorlása az évek során az egyik hatalmi ág, a parlamenti pártok kezében koncentrálódott, míg a másik hatalmi ág a közvetlen néphatalom gyakorlása, az előbbi által háttérbe lett szorítva.

Az analóg hatalomgyakorlás jogosítványainak bürokratikus ellehetetlenítésével létrejöhetett a lehető legrosszabb formája a jelenlegi rendszernek. A parlamenti pártok által felügyelt és ellenőrzött intézményrendszer autokratikus berendezkedés, amely önmaga által kialakított tejhatalmánál fogva korlátozza a társadalmi kezdeményezőkészséget. Ez a rendszer parlamentáris diktátumokkal kormányoz, tehát diktatúra.

A magyar állam az elitista pártdiktatúra túlhatalmának következtében elveszítette a tradicionális erkölcsi, gazdasági és szakmai hátteret, a társadalmi támogatottságot, bizalmi válság alakult ki, az állam véglegesen meggyengült.

A mai politikai rendszer - bár hivatkozik a magyar államiság történelmi törekvéseire - leginkább az ottani liberális létforma felé mutat elkötelezettséget, de mára feloldhatatlan ellentétbe került a magyar társadalmi tradíciókkal. A harmadik köztársaság intézményrendszere kifulladt, átlépett rajta a történelem.

Fennmaradása a konszenzusos – nép által legitimizált - alkotmány hiánya miatt lehetetlen, ezért hatalmi hátterét már nem a magyar társadalom, hanem a nemzetközi pénztőke hivatalos (multinacionális birodalom) és nemhivatalos (korrupció, feketegazdaság, gazdasági és politikai maffia) hatalmi ágai garantálják. Nem csoda, hogy a lakosság többsége mára kiábrándult a rákényszerített politikából, szociális és erkölcsi túlélésének érdekében a jelenlegi többpárti parlamenti rendszertől egyszerűen megvonta a bizalmat.

Mi a mai többpárti rendszer alapproblémája? Először néhány fontosabb kitétel a jelenlegi (2012) alaptörvényből:

B) cikk
(1) Magyarország független, demokratikus jogállam. (?)
(2) Magyarország államformája köztársaság.
(3) A közhatalom forrása a nép (!)
(4) A nép a hatalmát választott képviselői útján, kivételesen közvetlenül (!) gyakorolja.

C) cikk
(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának (!) elvén alapszik.
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult (!) és köteles (!) fellépni.

Nézzük a hatalmi pólus egyik ágán szerepet vállaló választott képviselők szerepét. A pártok színeiben megválasztott képviselők elvileg a lakosság akaratát fejezik ki, ám bizonytalan a pártok társadalmi háttere, támogatottsága, általánosságokon túlmenően alig körvonalazhatók eszmei alapjaik is, kevéssé látható előre az eszmék és magatartásuk közötti viszony alakulása.

A törvények pedig így születnek: pártképviselők munkájával készült szabályozási elvek az Országgyűlés elé kerülnek még a határozathozatal előtt. Azoknak a politikai pártoknak a képviselői, amelyek közreműködtek a bizottsági koncepció elkészítésében, nagy többségben az országgyűlési vitában is támogatják pártjuk álláspontját. A meghozott döntéseknek tehát ebben az esetben csak formális legitimációja van, a társadalmi konszenzus helyett a politikai pártok többségének konszenzusa működik.

A politikai pártok “önfelértékelése” a társadalommal szemben rendkívül magas fokon állnak, emiatt a rosszul felépített rendszer diktatórikus vonásai kihangsúlyozódnak. A következmények legsúlyosabb hatása, a társadalmi konszenzus pártok közötti konszenzussal való helyettesítése.

Nyilvánvaló, hogy a képviselői és a társadalom “törésvonalai” mentén kialakuló lakossági akarat, a pártérdekek és az országos érdekek között óriási különbségek vannak.

Ezért következhetett be az, hogy a pártérdekek legkisebb “közös többszöröse” jelent meg az alkotmány leglényegesebb összefüggéseiben, mint például a képviselők visszahívhatóságának kérdésében, s ez a pártok mint politikai szervezetek alapérdekeinek oly mértékű érvényesülésére vezethetett, amely már megkérdőjelezi az alkotmány jónéhány demokratikus alapelvét.

Az Országgyűlésnek az erős kormányzattal párosuló, s jelentős parlamenti többséggel egymást is erősítő túlhatalma, természetesen következik a szabályozási elvekből
Ezért szakadt részekre a magyar társadalom, ezért indult meg a magyar társadalom politikai alapú felszeletelése.

A politikai pártok csak bizonyos metszetben, s saját eszme és érdekrendszerük kereteiben belül vesznek részt a közakarat kialakításában és képviseletében. A pártérdekek könnyen önállósulhattak a szervezet sajátosságaiból adódóan, vagyis a pártok távolról sem képviselik az ország érdekeit.

Az eltelt időszak kudarcain: a gátlástalan privatizációin, a korrupció elharapódzásán tanulva, nem rendszerkorrekcióra van szükség, hanem teljes rendszerváltásra, amelynek alapja a történelmi hagyományainkat követő alkotmányon nyugvó alaptörvény.

Történeti alkotmányunkat 1944. március 19-én bekövetkező német megszállás függesztette fel, majd az 1949/XX-as - szovjet minta alapján átvett - alaptörvény volt hatályban napjainkig, amikor is az Orbán-kormány kétharmados többséggel, népszavazás mellőzésével, kihírdette az új alaptörvényt, amely megtagadja ugyan az 1949/XX-as törvényt, de annak szellemiségében cselekszik tovább.. Hivatkozik ugyan a történeti alkotmányra, de érvénybe nem helyezi.

Az alaptörvény (2011. április 25.) Nemzeti Hitvallásról szóló fejezete
27. sor: Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.
29. sor: Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.
32 sor: Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.

Tudnunk kell, hogy a történeti magyar alkotmány soha nem volt felfüggesztve, csak ráépült egy megszállók által diktált, és kollaboránsok által érvényesített jogrend. A történeti alkotmányt nem kikiáltani kell, hanem érvényre juttatni.

- Létre kell hozni egy kormányzati szintű irányítótestületet, amely a történelmi alkotmány helyreállítását követően intézkedik az alaptörvény hatályba helyezéséről.

- Intézkedik a kétkamarás parlament felállításáról, amelynek tagjai immár a jogfolytonos történelmi alkotmányra teszik le az esküt, és ezzel megteremtik a független magyar törvényhozást.

- Az új törvényhozást szakmailag, erkölcsileg, társadalmilag kontrolálló második kamarába az önkormányzatok által delegált tagok garantálnák a települések közvetlen képviseletét. Ezt a tagságot egészítené ki a nemzetiségi és a köztestületi jellegű önkormányzatok által választott, esetleg bizonyos politikai bölcsességet képviselő s az ország érdekében sokat tett, köztiszteletben álló néhány kinevezett személy, a szakmák és az egyházak képviselői.

- Természetesen - bármilyen jogosítványokkal lenne is felruházva a második kamara - az ügydöntő jogkört az első és második kamara közötti konszenzus figyelembevétele mellett, a képviselőházban kellene hagyni.

- Az országgyűlési képviselők számának csökkentésével a második kamara költségei megoldhatók. A második kamara már csupán összetételénél fogva is csökkenti a politikai pártok hatalmát, vagyis alkotmányos helyükre kerülnének a dolgok.

És még valami. Beszélünk ugyan a történeti alkotmány jogfolytonosságának helyreállításáról, április 21. kapcsán, de azt senki, még a szervezők sem említik, hogy mit is jelent az valójában.

Nézzük tehát a magyar történeti alkotmány 5 sarokpontját!

Hungaria semper libera:
Az államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örökké szabad és független állam, önrendelkezési jogát senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani.

Sacra Corona radix omnium possessionum:
Minden jog és birtok, valamint a nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegő-, és az energiakincsek egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak az államalkotó nemzet tagja szerezhet birtokjogot.

Una et eadem libertas:
Az országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül.

Sub specie Sacrae Coronae:
Mindennek az egyetemes magyar érdekben, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie az alkotmány eszmeiségének.

Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.

És végül a lényeg! A történeti alkotmányt nem kikiáltani kell, hanem érvénybe helyezni, tettekkel, és nem szavakkal!

Tatár József
Az Otthonvédelmi Tanács (szóvivő)
Rendszerváltó Fórum (2006) (főszervező)